Ebben kertben különböző “szobák” vannak (ezt képzavarnak érzem, találóbbnak találnék helyette eldugott lugast, ahova senki más nem léphet be, csak az illető saját maga). Mindegyik sorszáma és megnevezése van. Témánk szempontjából három ilyen lugast (“szobát”) szeretnék kiemelni:
- a harmadik neve az, hogy Erőszak, avagy Ne állj ott hanem kényszeríts!”,
- a negyedik, a Fájdalom és megalázottság avagy “Jujjj… ne hagyd abba!”,
- a nyolcas számú az Átváltozás, avagy “Az élet gyönyörű is lehet”.
Részletek könyvből:
(helyenként a kissé nehézkes fordítást egy picit stilizáltam)
Barbara:
Még nem érkeztünk el ahhoz a nehéz kérdéshez, hogy mi van akkor, hogyha az emberek a fantáziájukat a valóságos életben is ki akarják élni. Azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy Barbara fantáziája, amely az elfenekelésről, majd bottal való megveretéséről szól, az a fajta fantázia, amellyel az emberek legtöbbször szeretnének kísérletezni. Ez elég ellentmondásos dolog, mivel sokan közülük azt mondják, hogy a valóságban gyűlölik az igazi fájdalmat. De ahogyan Barbara mondja – és azt hiszem hogy a magyarázat ebben rejlik –, ő úgy érzi, megállapodhat a verőjével abban, hogy hány ütést kapjon és milyen erősek legyenek ezek az ütések. És ha a szexuális kísérlet fájdalmasabbá válik a valóságban, mint az izgató fantáziában, akkor a dolgot egyetlen szóval le lehet állítani.
…
Ez a fantázia egy pálcával való büntetésről szól, és miután egyszer valakinek elmondtam, bemutatott egy nőnek, aki normálisnak mutatkozott kívülről, de néhány perc múlva az otthonában – ahol meglátogattam őt – rájöttem, hogy meg akar ostorozni, mielőtt a szokásos játszadozásait elkezdené velem. Megbeszéltem, hogy az egyetlen eszköz, amellyel engedem megverni magam, az az iskolai pálca. Nem egy kerti bot, vagy bármi más, ami vastagabb két centinél. Nem tudom neked elmondani, hogy miért, de mindig is arról fantáziáltam, hogy egy pimasz, szemtelen tizenhét éves lány vagyok, és le kell hajolnom a főnökasszony előtt, és egy igen régi divatú gimnáziumi tunikát viselek és a térdemig érő, ódivatú bugyogót. Miután leckéztetett egy darabig, azt mondta, hajoljak le. Ez után felemeli a tunikámat, és elnáspángolja a fenekemet. És az ütéseket a bugyogómon keresztül érzem. Ezért aztán megmondtam a leszbikus barátnőmnek, hogy mi mehet….
…
El kell mondanom, hogy amikor szexelek egy férfival, mindig az játszom el magamban, hogy hosszú bugyogót viselek, és a főnökasszony irodájában vagyok bokafogás, és ő alaposan megvesszőzi a fenekemet.
…
Az idézeteket hosszan lehetne folytatni. Amit mindebből ki akarok hozni, hogy Friday felfedezte és publikálta mindazt, ami a női lélek mélyén rejtezik. Női szexuális fantáziákat gyűjtött össze egy olyan korban, amikor a legtöbben makacsul tagadták, hogy ilyesmi egyáltalán létezhet.
A könyv a maga idejében forradalminak számított, a feminista irodalom egyik alapkövének tekintették. A szerző célja az volt, hogy ráébressze a világot: a nőknek is vannak és lehetnek szexuális fantáziáik, és ebben semmi szégyellnivaló nincs.
Időközben a könyv alapján egy színdarab is készült.
A 4. fejezetből lehetnének még részletek? Köszi:)
VálaszTörlésDe a többiből is lehet.
Igyekszem. A szabadidőm szab ennek korlátot csupán...
VálaszTörlés