Dear visitors,


Kedves Látogató!

Ez egy erotikus elfenekeléssel foglalkozó blog. Ha ezt kerested, jó helyen jársz. Ha csak véletlenül keveredtél ide, akkor szabadon dönthetsz, hogy bóklászol még itt egy kicsit, vagy pánikszerűen elmenekülsz.

Ne tétovázz, ha van valami mondanivalód! Szólj hozzá! Küldd el saját művedet! Mutasd meg magad!

Fogadd el ezt a blogot olyannak, amilyen. Egy izgalmas, intellektuális, érzéki és erotikus játék tere, ahol a valóság és a fantázia határán táncolunk.

Van kedved táncolni?


* * *

Dear visitors,

This is a blog dealing with erotic spanking. If you are interested in this topic, it is good place for you. If you are here by mistake, you can freely choose to stay here or run away in panic.

Do not hesitate if you have something to say! Feel free to send your messages! Send us your own stories! Show yourself!

Receive this blog for what it is. An exciting, intellectual, sensual and erotical playing field where we can dance in the border of reality and fantasy.

Will you enjoy this dance?


(wassmarok@gmail.com)

2011. január 7., péntek

Szavazás a szerepjátékok fontosságáról

Az eddigi  szavazások közül az utóbbi volt a legkiegyenlítettebb. Arról kérdeztem a látogatók véleményét, hogy mennyire tartják fontosnak a szerepjátékokat.
Az öt lehetséges válasz közül  három volt az, ami  fej-fej mellett haladt, míg végül az egyik minimális előnnyel nyert.

A látogatók közel harmada amondó volt, hogy az elfenekelés önmagában véve is nagyon jó, nem kell azt tovább cifrázni.  Pontosan ugyanennyien vallották azt, hogy ez  épp a szerepjáték avatja az elfenekelést egy emlékezetes eseménnyé. Ennél egy hajszállal több szavazatot kapott az a válaszlehetőség, hogy egy picit javít, ha van valamiféle körítése az eseményeknek.

A kapott eredmény bizonyára szebb képet fest a helyzetről, mint ami a valóság. Nyilván erőteljesen belejátszik ebbe az is, hogy a blogunk erőteljesen hirdeti, hogy az alkotó fantázia, leleményesség, képzelőerő,  vágtató képzelet semmihez nem fogható csodákra képes. Tény  azonban,  hogy  a mindennapokban nem érnek rá az ember arra, hogy ilyesfajta szituációkba merüljenek.





Azt gondolom, hogy a fenekelés művészete abban különbözik az erőszaktól és az agressziótól, hogy soha sem válik unalmassá, hétköznapivá. Mindkét fél, tehát a fenekelő és az elfenekelt egyaránt arra törekszik, hogy egy különleges helyzetet éljen át. A szerepjátékok, akár ténylegesen, akár csak a fantáziában erre igencsak alkalmasak.

Köszönöm a válaszokat, és ha van kedvük, a következőkben is vegyenek részt!

 Különösen elkélne, hogy a Spanking Comedy-ben is szavazzanak, hiszen ott gyalázatosan kevés a szavazatok száma, pedig ott is érdekes kérdést tettem fel.


Persze lehet, hogy kérés helyett inkább erőteljes elfenekelést kellene kilátásba helyezni azok számára, aki nem szavaznak. Mint példáuil ebben a bejegyzésemben

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése