Z nevű kedves látogatóm felvetésére válaszolva, valamivel hosszabban, ám még így sem kellően kimerítően a következőt tudom mondani.Nagyon sokáig úgy tűnt, hogy a fenekelés nem más, mint az emberi brutalitás egyik látványosan megnyilvánuló formája. Néhány író, költő megpróbált ez ellen a maga művészi eszközeivel tenni. Így pélául a híres-hirhedt de Sade márki a Justine, vagy az erény meghurcoltatása vagy például a Juliette, avagy a bűn virágzása című könyveiben ábrázolta ezt a témát. Kiemelendő még Goethe, aki az Ifjú Werther szenvedései című, a maga korában rendkívül nagy hatású levélregényében szentimentális és kecses rokokó keretbe komponálta bele a végtelent.
A felsorolásból ne hagyjuk ki Pierre Mac Orlant se, aki a Gépíró-kisasszony című fenekelős kisregényével kiérdemelte, hogy a Francia Akadémia tagjai közé válassza.
A felsorolásból ne hagyjuk ki Pierre Mac Orlant se, aki a Gépíró-kisasszony című fenekelős kisregényével kiérdemelte, hogy a Francia Akadémia tagjai közé válassza.
És hát természetesen számos művészeti ágban, pl. képzőművészetben (például a Magyarországon igen kevéssé ismert Gaál Margit), és filmekben (például e téma legnagyobb hatású filmjében, a Titkárnőben) is megjelenik, vagy akár központi szerepet játszik az elfenekelés.
Az említett művészek készítették elő annak tudatosítását, hogy az elfenekelés - bizonyos esetekben - nem ugyanaz, mint a puszta agresszió, hatalomvágy, erőfitogtatás, megtorlás, mint ahogy ezt sokan gondolnák.
A bűn -büntetés, dominancia - alávetettség, fájdalom - öröm stb. kérdésköre a pszichológusok, szociológusok és filozófusok számára is egy hatalmas téma téma. Sokan vizsgálták, így például e blogban is szóba került Karl Jung is, aki felvetette többek között a kollektív tudattalan kérdését is.
Jung azonban, bármennyire is korszakalkotó pszichológus volt, a hétköznapi embertől mégis távol állt. Kellett, hogy elkészüljön egy olyan távolról sem tudományos, de annál nagyobb hatású vizsgálat, amely az emberi sok esetben furcsa, sokáig titkolni való érzelmeket, vágyakat, késztetéseket a maguk egyszerűségében, természetességében mutatja meg. Ez a személy volt aztán a hetvenes években Nancy Friday aki elkészítette az amerikai lányok, asszonyok, rejtett ábrándozásaiból, fantáziáiból összeállított, Titkos kertem – My secret garden című kötetét. Erről is bőven szóltunk már a blogban - de mint az lenni szokott, az olvasók elsöprő része válasz nélkül hagyta ezt a témát is.
Ebben a művében – számos hozzá írott levelekre támaszkodva - vetette fel a női szexuális ábrándok között igen előkelő szerepet játszanak a büntetéssel, a megalázással kapcsolatos képzelődések. Mindez azt bizonyította, hogy az embernél a konkrét fizikai érzés és a lelki motiváltság erősen eltérhet.
Nem a konkrét fájdalom számít, hanem a szituáció fenyegető vagy biztonságos volta. Az ember a legnagyobb szenvedést is képes elfogadni , ha biztonságban érzi magát, és tűszúrás is iszonyatosan fájdalamassá tud válni, ha félünk tőle.
A fájdalom az emberiség legősibb tapasztalata. Annak a sok-sok embernek élményanyaga, tapasztalata, aki átélte valamikor a múltban a testi-lelki szenvedés valamilyen formáját lerakódik a kollektív tudattalanban, vagy ahogy újabban nevezik, a Rupert Sheldrake kutató által meghatározott ún. morfogenetikus mezőben.
Vágyódás az igazságra és menekülés a bűntől és keresni a büntetés fájdalmas, de mégis feloldozó, megtisztító szerepét.
A könyv valamint a folytatása, a Forbidden Flowers (Tiltott virágok) a maga idejében valóságos frontáttörésnek számított. Rávilágított arra, hogy a férfiak mennyire nem ismerik vagy félreértik a nők gazdag fantáziavilágát. Nem véletlen, hogy a feminista irodalom egyik alapművének számít ez a könyv, amely megnyitotta az utat a nők érzelmi felszabadulására. A szerző szembesítette a közvéleményt azzal a ténnyel: a nőknek is vannak és lehetnek a hétköznapitól sokban eltérő szexuális vágyképeik, és ebben semmi szégyellnivaló nincs.
Nem a konkrét fájdalom számít, hanem a szituáció fenyegető vagy biztonságos volta. Az ember a legnagyobb szenvedést is képes elfogadni , ha biztonságban érzi magát, és tűszúrás is iszonyatosan fájdalamassá tud válni, ha félünk tőle.
Vágyódás az igazságra és menekülés a bűntől és keresni a büntetés fájdalmas, de mégis feloldozó, megtisztító szerepét.
Az emberiség különböző tudatfokozatokon áll. Ha a figyelmünket a náspángolás kérdéskörére koncentráljuk, a szintek a nagyon is földies, hétköznapi büntetéstől, az érzelem által motivált vágyképektől a a tudatosan elfogadott szerepvállaláson keresztül a spirituális azonosulásig terjednek. Ami a bemutatott videofelvételen látható, tehát a lányát bántalmazó texasi bíró esete, az a a hétköznapi, materiális büntetés jellegzetes esete. Látni kell, hogy ennek a szituációnak hatalmas indulati töltése van, és erősen gyanítható, hogy nem csupán a konkrét cselekményről, tehát az illegális videoletöltésről van szó, hanem apa és lánya között már korábban hatalmas feszültségek jöttek létre, és az apa által nehezményezett cselekmény csupán apropója annak, hogy a konfliktus kipattanjon, és ilyen következményekkel járjon.
A spanking tudatossági szintjei
Az alábbi táblázatban megpróbáltam összefoglalni a bűn-büntetéssel kapcsolatos tudatossági szinteket. Ez nyilvánvalóan sokak számára meglepő állításokat tartalmaz. Ma, a legtöbb ember szinte csak a hétköznapi büntetést ismeri, tehát azt, amit az ábrán a belső magként ábrázoltam. A testi fenyítés a feszültségek levezetésének egy formájának tekintik, ahol az erős, tekintélyesebb ember valamilyen okból elnáspángolja a nálánál gyengébbet, kiszolgáltatottabbat, fiatalabbat, védtelenebbet. Ennek érzelmi hajtóereje az agresszió, az erőszak, a harag, düh, a méreg. Valójában azt mutatja, hogy a büntetőnek nincsenek más eszközei egy adott konfliktus megoldására, mint a fizikai erőszak. Szó sincs kölcsönös beleegyezésről, egyszerűen az erősebb szava dönt. Egy alapvetően hatalomra, küzdelemre és a másik legyőzésre épülő társadalomban ez egyáltalán nem számít különleges megoldásnak.
A következő szintnél, melyet "Megnyilvánuló vonzódások, vágyak" címkével jellemeztem az adott ember kezd ráérezni arra, mit is jelent számára az elfenekelés. Elsőként a biológiai jelzőrendszer hatásait érzékeli, bár sok esetben nem tudja pontosan értékelni azt. Az elfenekelés háterében megbúvó biokémiai folyamatok feltárása csak napjainkban kezdődött el.
Az emberi agy az eddig ismert legbonyolultabb struktúra, amely a külvilági ingerekre meghatározott biokémiai és/vagy elektromos válaszokkal reagál Az, hogy mi keletkezik a szervezetben, amikor elfenekelnek valakit, az a körülményektől függ. Mint ahogy nem mindegy, hogy az ember a zuhanást egy baleset során éli meg, vagy például a hullámvasútban ülve, úgy a fenekelésénél is meghatározóak lehetnek a körülmények és a lelki beállítódás.
Ha az erőszak történik, akkor stresszhormonok termelődnek, ám ha tudatos választás volt, akkor endorfinok szabadulnak fel. Egyes adatok szerint a mennyiségük a kiindulási értékhez képest akár 200-szorosra is emelkedhet. Az endorfinok olyan hormonok, melyek nemcsak az elégedettség érzésével töltenek el minket, hanem az immunrendszerünket is serkentik, ezenkívül pedig csökkentik a stresszt és lassítják az öregedést.
A "Megnyilvánuló vonzódások, vágyak" csoportba soroltak magasabb szintjét jelenti, amikor az illető személyben felsejlik egy, a legtöbb esetben még bizonytalan, sors- és személyiségvállalás. Nagyjából arról van szó, amiket a Nancy Friday által megszólaltatott lányok, asszonyok meséltek el a "Titkos kertjükről". Mint a könyvből is kiderül, az illető illető(k) eleinte titkolt, és csak egy hosszabb érési folyamat határa tudatosult vágyai hamar konfliktusba kerülnek a társadalmi korlátokkal és a környezet értetlenségével.
Ez a társadalom, amelyben élünk nem tud mit kezdeni a nem konvencionális vágyakkal. A nők talán valamivel könnyebb helyzeteben vannak, mert ők könnyebben magukhoz tudnak vonzani megfelelő spankert, ám ugyanez a férfiak esetében a megfelelő partner megtalálása sokkal-sokkal nehezebb. Nem véletlen, hogy a dominák általában pénzért nyújtják a szolgáltatásaikat.
Nagyjából ez az a határ, aminek kimutatható relevanciája van a társadalmunkban. De ezt nem jelenti azt, hogy nincs tovább, csupán azt, hogy arra a szintre már csak kevesen jutnak el. Az embereknek csupán elenyésző töredéke jut el a tudatos szerepvállalásig, a spirituális azonosulás fogalmával pedig jószerivel nem is tud mit kezdeni.
A következő szintnél, melyet "Megnyilvánuló vonzódások, vágyak" címkével jellemeztem az adott ember kezd ráérezni arra, mit is jelent számára az elfenekelés. Elsőként a biológiai jelzőrendszer hatásait érzékeli, bár sok esetben nem tudja pontosan értékelni azt. Az elfenekelés háterében megbúvó biokémiai folyamatok feltárása csak napjainkban kezdődött el.
Az emberi agy az eddig ismert legbonyolultabb struktúra, amely a külvilági ingerekre meghatározott biokémiai és/vagy elektromos válaszokkal reagál Az, hogy mi keletkezik a szervezetben, amikor elfenekelnek valakit, az a körülményektől függ. Mint ahogy nem mindegy, hogy az ember a zuhanást egy baleset során éli meg, vagy például a hullámvasútban ülve, úgy a fenekelésénél is meghatározóak lehetnek a körülmények és a lelki beállítódás.
Ha az erőszak történik, akkor stresszhormonok termelődnek, ám ha tudatos választás volt, akkor endorfinok szabadulnak fel. Egyes adatok szerint a mennyiségük a kiindulási értékhez képest akár 200-szorosra is emelkedhet. Az endorfinok olyan hormonok, melyek nemcsak az elégedettség érzésével töltenek el minket, hanem az immunrendszerünket is serkentik, ezenkívül pedig csökkentik a stresszt és lassítják az öregedést.
A "Megnyilvánuló vonzódások, vágyak" csoportba soroltak magasabb szintjét jelenti, amikor az illető személyben felsejlik egy, a legtöbb esetben még bizonytalan, sors- és személyiségvállalás. Nagyjából arról van szó, amiket a Nancy Friday által megszólaltatott lányok, asszonyok meséltek el a "Titkos kertjükről". Mint a könyvből is kiderül, az illető illető(k) eleinte titkolt, és csak egy hosszabb érési folyamat határa tudatosult vágyai hamar konfliktusba kerülnek a társadalmi korlátokkal és a környezet értetlenségével.
Ez a társadalom, amelyben élünk nem tud mit kezdeni a nem konvencionális vágyakkal. A nők talán valamivel könnyebb helyzeteben vannak, mert ők könnyebben magukhoz tudnak vonzani megfelelő spankert, ám ugyanez a férfiak esetében a megfelelő partner megtalálása sokkal-sokkal nehezebb. Nem véletlen, hogy a dominák általában pénzért nyújtják a szolgáltatásaikat.
Nagyjából ez az a határ, aminek kimutatható relevanciája van a társadalmunkban. De ezt nem jelenti azt, hogy nincs tovább, csupán azt, hogy arra a szintre már csak kevesen jutnak el. Az embereknek csupán elenyésző töredéke jut el a tudatos szerepvállalásig, a spirituális azonosulás fogalmával pedig jószerivel nem is tud mit kezdeni.
Az imént felvázolt négy szint a kollektív tudattalanban, morfogenetikus mezőkben kódolt és megőrzött össz emberi tapasztalaton alapul. Mindenki, aki így vagy úgy, de érdekelt ebben a témában, a fejlettségi szintjétől függően durvább vagy finomabb elemeket vesz át ebből az emlékezettárból.
A spanking tehát távolról sem csupán a titkos eszközökkel felvett, és több évi szünet után a You Tube-ra feltett felvételen látható eset, hanem vannak magasabb szintjei is. Ezekről rengeteg dolgot lehetne mesélni, hiszen a legkülönfélébb tudományterülettel és művészi irányzathoz kapcsolódik.
Mivel azonban e blogot kezdettől fogva nyomasztó csend és tökéletes értetlenség lengi körül, a továbbiakban már csak akkor írok bármit is, ha erre az olvasók oldaláról igény mutatkozik.
Nagyon remélem, hogy nem ez lesz az utolsó bejegyzés itt. A blog sorsa azonban ettől kezdve már nem az én, hanem az olvasók kezében van.
A spanking tehát távolról sem csupán a titkos eszközökkel felvett, és több évi szünet után a You Tube-ra feltett felvételen látható eset, hanem vannak magasabb szintjei is. Ezekről rengeteg dolgot lehetne mesélni, hiszen a legkülönfélébb tudományterülettel és művészi irányzathoz kapcsolódik.
Mivel azonban e blogot kezdettől fogva nyomasztó csend és tökéletes értetlenség lengi körül, a továbbiakban már csak akkor írok bármit is, ha erre az olvasók oldaláról igény mutatkozik.
Nagyon remélem, hogy nem ez lesz az utolsó bejegyzés itt. A blog sorsa azonban ettől kezdve már nem az én, hanem az olvasók kezében van.
