Volt egy másik vonatkozása is az eszmecserének, nevezetesen, hogy hogyan milyen is lehet, ha valaki személyesen találkozik egy lánnyal, akinek elfenekelését korábban látta már filmen.
Persze nem pont így zajlott le a beszélgetés, de bennem ezek a gondolatok születtek ennek kapcsán.
És mint lenni szokott, az ember az őt foglalkoztató gondolatokra előbb-utóbb választ kap. Nem mindig pont olyat, ami konkrétan és 100%-ban odaillik, de olyat, sokszor csak szimbolikusat, vagy szemléletformálót.
Most is így volt. Átestem a youtubon egy számomra addig ismeretlen Cseh Tamás dalon, ami tartalmilag is az imént elmondottakra rímel, plusz még zeneileg is nagyon tetszik.
Ami a szöveget illeti, annyit kell csak tenni, hogy a "pornófilm" szót képzeletben "spanking film"-re cseréljük ki.
Elgondolkodtató volt a hatás. Felül kellett bírálnom korábbi véleményemet. Egyből máshogyan láttam a "találkozás" szituációt. Az egész dal valahogy nagyon HUMÁNUSSÁ, megértővé, elfogadóvá vált. Olyanná, amire - hitem szerint - össztársadalmi mértekben nagyon nagy szükségünk lenne.
Na de nem dumálok tovább, hallgassuk inkább a számot!
"...És megint rád át néztem,
Te pedig ott a széken,
Abban a zöld ruhában intettél: - Igen!
Előredőltem ott a széken,
És hozzád átszóltam, hogy: - Tényleg?
Te eltaláltad, hogy mit gondolok?
S te ott, a társaság zajában,
Abban a csöpp kis zöld ruhában,
Nevettél nagyot, azt mondva, hogy:
- Ezt kitalálni nem volt nagy dolog!..."
Bocs, ebben a klipben nincs elfenekelési jelenet. De mivel - ha csupán filozofikus szinten is - kapcsolódott a témához, feltettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése