Az eddigi szavazások közül az utóbbi volt a legkiegyenlítettebb. Arról kérdeztem a látogatók véleményét, hogy mennyire tartják fontosnak a szerepjátékokat.
Az öt lehetséges válasz közül három volt az, ami fej-fej mellett haladt, míg végül az egyik minimális előnnyel nyert.
A látogatók közel harmada amondó volt, hogy az elfenekelés önmagában véve is nagyon jó, nem kell azt tovább cifrázni. Pontosan ugyanennyien vallották azt, hogy ez épp a szerepjáték avatja az elfenekelést egy emlékezetes eseménnyé. Ennél egy hajszállal több szavazatot kapott az a válaszlehetőség, hogy egy picit javít, ha van valamiféle körítése az eseményeknek.A kapott eredmény bizonyára szebb képet fest a helyzetről, mint ami a valóság. Nyilván erőteljesen belejátszik ebbe az is, hogy a blogunk erőteljesen hirdeti, hogy az alkotó fantázia, leleményesség, képzelőerő, vágtató képzelet semmihez nem fogható csodákra képes. Tény azonban, hogy a mindennapokban nem érnek rá az ember arra, hogy ilyesfajta szituációkba merüljenek.
Azt gondolom, hogy a fenekelés művészete abban különbözik az erőszaktól és az agressziótól, hogy soha sem válik unalmassá, hétköznapivá. Mindkét fél, tehát a fenekelő és az elfenekelt egyaránt arra törekszik, hogy egy különleges helyzetet éljen át. A szerepjátékok, akár ténylegesen, akár csak a fantáziában erre igencsak alkalmasak.
Köszönöm a válaszokat, és ha van kedvük, a következőkben is vegyenek részt!
Különösen elkélne, hogy a Spanking Comedy-ben is szavazzanak, hiszen ott gyalázatosan kevés a szavazatok száma, pedig ott is érdekes kérdést tettem fel.
Persze lehet, hogy kérés helyett inkább erőteljes elfenekelést kellene kilátásba helyezni azok számára, aki nem szavaznak. Mint példáuil ebben a bejegyzésemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése