2. fenekelős történet (vázlat) - Second spanking story (draft)

Minden munkahelyen lehetnek apróbb-nagyobb zűrök

(vázlat)

Recepciósnak jelentkezik egy lány - na ki legyen az? - egy fenekelős klubba. A felvételijénél elmagyarázza neki az igazgató, hogy ne féljen, nem fogják bántani; amire őt alkalmazzák, az egy normális munka. Nagyon egyszerű a feladata, csak ül a pultnál, fogadja a vendégeket, telefonálgat, intézkedik, belépőket osztogat stb.

Meg is állapodnak. Első nap aztán sorra jönnek a vendégek. Kicsit furcsának találja, hogy régimódi ruhában vannak, de hát ez végül is nem rá tartozik,  szépen beengedi őket.

Időnként mindenféle zajok, szóváltások, sikolyok hallatszanak ki a nagy teremből. A recepciós egy idő után elunja a helyzetet, és egy csendes pillanatban fellopakodik a klubhelyiség fölötti galériába, hogy titokban kilesse, mi is zajlik a teremben.

Majd elájul a látványtól. Odabent szokatlan dolgok történnek. Egy eszement fenekelési rituálé zajlik. Amit először meglát az az, hogy két fehérneműs csaj látványosan tüzet fúj. Lehetséges, hogy sárkányok?

Amint hozzászokik a szeme a füsthöz és a félhomályhoz, látja, hogy megváltozik a szín, és egy Viktória korabeli angol leányszobában találjuk magunkat. A hálósapkás csaj egy úri lányoknak nem való könyvet olvas, ám előkerül egy derék úriember, aki mindezen felháborodva, a jó erkölcs nevében alaposan eltángálja őt. Az oly annyira fájhat, hogy a barátnőjének kell valami nyugtató krémmel bedörzsölni elgyötört popsiját.

A recepciós csaj pupillája a szokatlan látványtól kitágul. A szíve hevesebben kezd kalimpálni, s a lélegzete is kapkodóvá válik. A szokatlan látványtól teljesen megzavarodik.

Tanácstalanul bámul le az alatta lévő teremben zajló eseményekre.

De nehéz is lehet ott lenn a lányoknak! - gondolja. Szegényeknek úgy kiporolják a feneküket! De rémes is lehet!

Egyre jobban belelovalja magát a sajnálkozásba. Maga sem tudja hogyan és miért, de ez az érzés hirtelen átcsap önsajnálatba.

- Miért nem lehetek én ott? Miért van az, hogy én mindenből kimaradok...? 

Szétmorzsol egy könnycseppet a szemében, megigazítja a ruháját, frizuráját, mély lélegzetet vesz, majd  beront a főnökéhez, és ráordít:

– Na, ebből elég legyen! Mi folyik itt?


–  Nem mindegy az magának?! Megmondtam előre, hogy magához egy ujjal sem fognak nyúlni. Végezze a munkáját, a többivel pedig ne törődjön!

–  Na idefigyeljen, maga perverz disznó! Ezt velem nem teheti! Vagy kapok én is egy régimódi ruhát és bemehetek a klubba, vagy vegye tudomásul, hogy most, azonnal felmondok!