Dear visitors,


Kedves Látogató!

Ez egy erotikus elfenekeléssel foglalkozó blog. Ha ezt kerested, jó helyen jársz. Ha csak véletlenül keveredtél ide, akkor szabadon dönthetsz, hogy bóklászol még itt egy kicsit, vagy pánikszerűen elmenekülsz.

Ne tétovázz, ha van valami mondanivalód! Szólj hozzá! Küldd el saját művedet! Mutasd meg magad!

Fogadd el ezt a blogot olyannak, amilyen. Egy izgalmas, intellektuális, érzéki és erotikus játék tere, ahol a valóság és a fantázia határán táncolunk.

Van kedved táncolni?


* * *

Dear visitors,

This is a blog dealing with erotic spanking. If you are interested in this topic, it is good place for you. If you are here by mistake, you can freely choose to stay here or run away in panic.

Do not hesitate if you have something to say! Feel free to send your messages! Send us your own stories! Show yourself!

Receive this blog for what it is. An exciting, intellectual, sensual and erotical playing field where we can dance in the border of reality and fantasy.

Will you enjoy this dance?


(wassmarok@gmail.com)

2012. január 10., kedd

Ezeregy éjszakai fenekelés. Ditta befejezése - Spanking for 1001 nights. Ditta's ending.

Megszületett az, amire annyira vártam. Ditta elküldte az 1001 éjszakai fenekelés befejezését.
Sokáig kellet várni, de megérte. Nagyon érdekes mű született!
Ime!

~~~~~~~~~~~

A tanító ráncos arca enyhén elszürkült, majd elvörösödött. A levegővétellel is gondjai támadtak.
- Ti… ti… na, megálljatok… majd… - hörgött, miközben vékony szálú, ősz szakállát tépkedte, majd egy utolsó hörrenéssel kirohant a szobából. A lányok elégedetten nevettek össze.
- Jaj, mi olyan rosszak vagyunk! – kacagott Ani.
- Bizony! – helyeselt Alíz. – A végén még megüti a guta szegényt!
- Vagy szívszélhűdést kap!
- Esetleg kihullik az a kevés maradék haja is.
- A szakállának már tutira lőttek! Azt a saját kezével tépkedi ki! – dőlt hátra a kényelmes selyempárnákra nevettében Ani. Csengő kacaj szállt tova a folyosón, s megütötte a visszafelé igyekvő tanító fülét.
- Nevessetek csak! – gondolta. – Nevessetek, amíg tudtok.
Komoly gondban volt, a két gyaur rabszolganő igencsak megnehezítette a dolgát. A sejk már igencsak türelmetlen volt. Mióta meglátta a vörös Anit, és a fekete Alízt, csak rájuk tudott gondolni. De a hagyományoknak megfelelően a lányok csak akkor kerülhettek elé, ha már tisztában voltak az illendő viselkedés szabályaival. A fényességes sejk (Allah növessze meg a szakállát) bölcsen úgy döntött, hosszabb időt hagy az okításukra, mivel a rendkívül modortalan Európából származtak. Egy hetet gondolt elegendően. Az idős tanító idáig még mindig sikerrel járt, de most nagyon aggódott. A két lány túlságosan szabad szellemű volt. Mikor belépett a szobába, Ani éppen az őrzésükkel megbízott két eunuchot dobálta párnákkal, amit Alíz adogatott a kezébe. Szótlanul megállt, két karját összefonta a mellkasán, és gonosz mosollyal arcán szemlélte a nőket, akik egy idő után felfigyeltek rá, s kicsit elbizonytalanodtak a viselkedése láttán.
- A sejknél jártam – mondta – engedélyért.
- Miféle engedélyért? Végre megkapom a vibrátort? – reménykedett a fekete démon nagy lelkesen. Ani csendben maradt, s összehúzott szemmel figyelte az idős embert. Nem tetszett neki a mosolya.
- Megmutattam neki a rajzot, és igen figyelemre méltónak találta. Küldött érte ajándékot – nevetgélt a férfi, majd kettőt tapsolt. Az ajtón újabb eunuchok léptek be, de még az előzőeknél is nagyobbak voltak. Szempillantás alatt a lányok mellett teremtek, s selyemkötelet hurkoltak a csuklójukra. A lányoknak alig maradt idejük az ellenállásra, de azért Alíznak sikerült megharapnia az egyik fekete izomkolosszust. Ezt rögtön meg is bánta, mihelyt szétáradt a szájában annak az olajnak az íze, amit a félmeztelen őrök magukra kentek. Ani csak tessék-lássék ellenkezett, mivel a tanító kezében nagyon izgalmas dolgot fedezett fel. A rabszolganőket a csuklójuknál fogva kikötötték egy-egy, magasan a fejük fölött lévő vaskarikához. Pontosan úgy, ahogy a rajzon volt. Alíz azonnal szembefordult a tanítóval, amikor rájött mi vár rá. Szeme mérgesen villogott.
- Na, ide figyelj, te vén kecske! Ha azt hiszed, hogy hagyom magam elverni, akkor nagyon tévedsz!
- Így is maradhatsz. Ebben az esetben a bársonyos puncikád lesz elverve – vonogatta a vállát a férfi. Alíz ijedten pislogva nézett Anira, aki fenekét engedelmesen hátranyomva várakozott.
- Mit csinálsz? Csak nem hagyod magad elverni? – kérdezte döbbenten.
- Bizony, hogy hagyom! – felelte Ani, aki már olyan izgatott volt, hogy szinte remegett. – Hidd el, rosszul jársz, ha ellenkezel. A feneked kibírja, úgysem akarnak kárt tenni bennünk. Sokkal jobban fáj, ha máshova ütnek. A végén még a talpadat verik el. Annak itt hagyománya van, s az borzalmasan fáj.
Alíz egy pillanatig habozott, majd hátat fordított mesterének. Megbízott társnőjében, akinek már nagyobb tapasztalata volt a fenyítésben. Az ősz férfi elégedetten biccentett, úgy tűnik Anival szót fog érteni. A másik nő meg tanul a saját kárán. A két ostort, amit a kezében tartogatott, odaadta a két eunuchnak, ő pedig a kikötött lányokhoz lépett. Gyors mozdulatokkal meglazította áttetsző bő nadrágjukat, s a bokájukra engedte. A lányok feneke izgatóan gömbölyödött. Ani feneke nagyobb volt, de tökéletesen gömbölyű. Alízé szinte kislányos hatást keltett. A két eunuch mögéjük lépett, s megsuhintották az ostort. Nem egyszerre csattantak az ütések. Ani bársonyos ülepét előbb csípte meg az ostor vége, mint Alízét, s ez az első ütéseknél így is maradt. Előbb a vörös lány sikkantott fel, majd a fekete. Vékony vörös csíkok jelentek meg a bársonyos popókon, melyek folyamatosan járták táncukat. Ani minden ütésnél összehúzta fenekét, s felkiáltott a csípős fájdalomtól, de nem próbálta elrántani magát. Sőt, minden ütés után újra kinyomta popsiját. Régóta várt már arra, hogy újra alaposan elverjék, s most a fenekén terjedő forróság lassan punciját is elöntötte. Alíz sokkal rosszabbul viselte, ő igazán nem volt hozzászokva. Erősen tekergett, s megpróbált elhúzódni az ütések elől. Ezzel nagyon rosszul járt, mert így a csípője, s a combja is megkapta a magáét, s az sokkal jobban fájt, mint a fenekére mért csapások. Lassan abbahagyta az ugrándozást. Mikor az ostor a bőrébe csókolt megugrott, lábujjhegyre emelkedett, majd újra berogyott a térde. Forró láng égette harmatos popsiját, s nagyon hamar elsírta magát.
- Jaj, ne, kérem! – rimánkodott kegyelemért, s az ütések valóban abbamaradtak. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, de csak pár pillanatig tartott öröme. A másik két eunuch is a lányok mellé lépett, kezükben ugyanolyan ostorral, s most már két oldalról ütötték a lányokat, akik hangosan sikítoztak. Popsijuk lángolt, vörösen égett. Már Ani is tűrhetetlennek érezte a fájdalmat, s ő is csatlakozott a könyörgéshez.
- Elééég! Kééérem! Ahhh! Jók leszünk! Ááá! – sírták a megkínzott popsijú lányok, de az ostorok még hosszú percekig járták táncukat a halmokon. Szigorú tanáruk csak akkor intette le az őröket, mikor a lányok feneke már egyenletes vörös színben éget. Az eloldozott lányok azonnal forró hátsójukhoz kaptak, s dörzsölgetni kezdték, amit az ősz férfi elégedetten szemlélt. Ani boldog volt. Alaposan ellátták a baját, csak azt fájlalta, hogy a popsi pirosítást nem követi finom kis szex. Alíz ellenben mélységesen meg volt bántva, s csöppet sem élvezte az ostorok forró nyomát. Ajkát lebiggyesztve duzzogott. Mikor lehajolt, hogy felhúzza könnyű kis nadrágját, mestere rászólt:
- Felesleges, vegyétek csak le! Új oktatási módszert vezetek be nálatok – s megsuhogtatta a kezében tartott vesszőt. Innentől kezdve a lányok bámulatos tempóban sajátították el az illem szabályait, bár több időt töltöttek hason fekve, mint ücsörögve. Egy hét múlva készen álltak, hogy a sejk elé vezessék őket.

~~~~~~~~~

Nagyon szép munka! Grat!

W. M.

6 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik. Lesz folytatás?

    VálaszTörlés
  2. Kedves Ditta!
    Nagyon tetszett a történeted. :)

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy valaki befejezte a kedvenc történetemet! Valahogy már régen is ilyeneket képzeltem az Ezeregyéjszaka olvasása közben:) De ezek szerint másnak is tetszik ez a helyszín, szituáció.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem is jól írt Ditta, és minden elismerésem az övé.

    Névtelentől(jan 12., 11:21) kérdezem,hogy ha tényleg tetszett az Ezeregyéjszaka, akkor ezt miért nem jelezted korábban. Én csak azt látom, hogy minden anyagot, ami erre a blogra felkerül a legteljesebb érdektelenség fogad, függetlenül, hogy az jó vagy sem.

    Abban biztos voltam, hogy Ditta megjelenése felpezsdíti a válaszadási kedvet. Ő nő, van kisugárzása, és bizonyára alkalmas arra, hogy a saját személyén keresztül egy pici érdeklődést keltsen fel a blog iránt.

    Ha ő nem szólt volna a hozzá a témákhoz, majd végül is nem írta volna le az ő változatát, akkor a blog bizonyára megszűnt volna, hiszen 2-3 évnyi totális érdektelenség után sok értelme nem lett volna feltartani.

    Örülök neki,hogy egy pici remény most visszatért.

    Ditta! Kapsz még tőlem izgalmas témát. Ha vállalod, értékes eredmény születhet.

    Wass Marok

    VálaszTörlés
  5. Figyelj, akárhányszor szóltam valamit, mindig közölted, hogy nem szólt hozzá senki. Ez nagyon sértő és bántó.
    Megjegyzem a többi blogot se nők szerkesztik, mégis vannak látogatóik. Talán nem kéne őket sértegetni, és itt is lennének, de már ezt is elmondtam nem egyszer.
    Ja, nyugodtan törölheted a hsz-t, nem fogok megsértődni.

    VálaszTörlés