Most induló sorozatunkban azt a témát szeretnénk körbejárni, hogy ki hogyan kapott rá a fenekelés témára. Ki, mikor, miért, hogyan vált spankerré, spankee-vé, dominánssá vagy submasszívvá?
Mindenkit arra biztatunk, hogy írja meg a saját élményeit, melyeket örömmel leközlünk.
Várjuk tehát az emlékeket!
Most pedig nézzük az elsőt: László visszaemlékezését! Mint az egy
korábbi írásából kiderült, ő azt szereti, ha őt fenekelik el.
*
Kisiskolás koromban az elemi iskolában minden tanárnőnek is volt egy jó nádpálcája, s az bizony naponta többször is suhogva táncolt a feszülő fenekén a csintalan kölyköknek! Mindig félő izgalommal figyeltem a jelenetet és izgatott, milyen érzés lehet ez? Én – talán sajnos – nem voltam egy rossz gyerek, de egyszer én is sorra kerültem. Nyolc éves lehettem, tornaóra volt, s a vékony klottnadrágra kaptam vagy öt jó csattanósat, hogy másnap is meglátszott és sokáig égett utána a sejhajom!
Sajnos többször nem élveztem eme élményt, mert a gimnáziumban már nem volt divat ez a fegyelmezési forma! Pár évvel később még eszembe jutott, hogyan is volt, milyen érzés volt. Próbálgattam is egy párszor ügyetlenül otthon, de nem maradt maradandó élmény. Azután, már valamivel harminc év felett egyszer-kétszer előjött, de csak gyengén ez a kíváncsiság.
Érdekes élményeim voltak még fiatal koromban, talán ezek is ebbe az irányba tereltek Középiskolás cserkész koromban, ha valamelyikünk helytelent cselekedett, jött a lehúzás, az őrsvezető lefogta az illetőt, s az egész őrs – 8-9 fiú – egy jót vert kézzel a fenekére. Nem volt túl fájdalmas! Majd, mint vitorlázó repülő, az volt a szokás, ha valakinek a vizsgarepülése sikerült, a hangár mester lehajolva lefogta, s mindenki, ahány vizsgája (ún. szakszolgálata) volt, annyit ütött! Mind 18 – 30 év közötti, erőse kezű fiatalok voltunk, úgy húszan, s volt aki 10-15-öt üthetett. A vizsga után szinte mindenki „felettem” volt, nagyon ellátták a bajomat! Kitalálták azt is, ha bevizezik a vászon rövid nadrágom ülepét, még jobban csíp! Vagy két napid égett és vörös volt a fenekem, s ami a legfontosabb, nem éreztem kellemetlennek és egyáltalán nem haragudtam! Pedig a pokol tüze égett benne! Ma már azt hiszem ez is elindított ebbe az irányba!
Majd ötven felett, már kertes házban lakva tört ez ismét rám, kívántam a pálcát! Találtam is a kertben egy fát, aminek finom, hajlékonyan rugalmas vesszői voltak, s jól bírták a gyűrődést is! Akkoriban egész nyáron egyedül voltam, a család majd’ három hónapig nyaralt. Én naiv, eszembe sem jutott, hogy egy lánynak szólhatok erről, hogy vannak dominák is! Így magam próbáltam ki, először félve, érzékeny is volt a hátsóm, majd egyre intenzívebben dolgoztam meg a fenekemet! Rövid idő után elértem, hogy 100 – 150 ütést is adtam, s közben eltörtem 3 – 4 pálcát is magamon! Hosszú ideig ilyenkor fel is repedt a bőröm, s aztán pucolhattam a környező bútorokról a vércseppeket! Került egy finom eszköz is, egy horgászbot vége, egész vékony üvegszálas pálca, halkan dolgozott, de kemény nyomokat hagyott! Nem győztem eltakarni a boxer nadrágokkal! Aztán bementem egy lovas boltba, s megvettem az első lovagló pálcát! Vagy 7- 8 évig élveztem a csattogását, amikor keményen megdolgoztam vele a hátsó felem. Voltak is hurkák!
S végre megláttam az első hirdetést: mindenre nyitott…, szigorú…, stb.! S vettem a bátorságot, de a két hölgy közül sajnos az enyhébbet választottam, s nem kaptam azt, amit igényeltem volna. Évekkel később találkoztam a másikkal, s mondhatom jól ellátta a bajomat. Nagyon élveztem! Majd hamar találtam egy fiatal lányt, aki már szakértő módon kezelte a nádpálcákat, lovagló pálcát, amiket kapott tőlem. Ezt a barátságot megőriztem vagy három évig. Jó közel volt a lakásomhoz, még gyalog is átmentem hozzá, amikor rossz volt a kocsi. Barátságosan elbeszélgettünk mindig, sokszor a tulajjal is, majd felmentünk a kis, különálló házba és hozzáfogtunk! Rendszerint egy jó óra hosszat csattogtak a pálcák s a korbács, amire eleget kaptam. Bizony alaposan megviselt volt a fenekem utána, sajgott a tenyerem és égett az arcom is! De élveztem az „édes fájdalmat”, ahogy neveztem!
Alig vártam, hogy újra mehessek, pedig közben otthon is működtettem a pálcákat, még pedig kiadósan!
Még az elején, jó régen történt egy másik eset is. Valamilyen módon, talán a Bizarr c. folyóirat segítségével kapcsolatba kerültem egy társasággal a Marczibányi tér közelében, akik havonta egyszer klubnapot tartottak ilyen témában 8 - 10 vendég taggal. Én rögtön jelentkeztem, hogy vállalom a fellépést és nyilvánosan fenyítsen meg a vezető domina! Úgy is lett, először az András-kereszten kaptam vagy ötven korbácsütést (persze puha "szex-korbáccsal!) majd egy cizellált öntött vasderesre kötözve 25-öt egy szép bőrrel bevont lovagló pálcával. Ez nekem nem volt elég, s kértem a dominát, közölje velük, hogy a hölgyek – két vendég volt – is kipróbálhatják a tűrő képességem. Az egyik csak simogatott, de a másik, emlékszem
Sunny-nak hívták, jó kemény 25-öt adott, mondtam is neki, hogy legszívesebben vele laknék és reggel, délben és este odatartanám neki a hátsó felemet egy jó kis "kezelésre" De nem volt szerencsém, mert két-három hét múlva hirtelen felszámolták az egészet és soha többé nem találtam meg őket, pedig talán ma is oda járnék. Gyönyörű jól felszerelt stúdió volt, mindennel, ami szem-száj, de főleg a popónk ingere!
Miután az ember mindig nyugtalan, találkoztam egy nagyon kedves barátnővel, ugyan már túl volt a bakfis koron, de komolyan is, jól el tudtunk beszélgetni, ha ráért három órát is ott töltöttem így, mielőtt azt mondtuk, hogy jó lenne „hozzáfogni”! S kezdte is: tudod, hogy megint késtél?! Fogd meg szépen a bokádat,s a jó vékony nyári nadrágban kaptam jó csattanós 25-öt, de volt, hogy 50-et is! Percenként két ütés és ő mondta meg mennyit késtem! Jó játék volt! Majd különféle testhelyzetben és különböző pálcákkal – egy lovaglót ő is kapott tőlem – folyt a játék számolatlan ideig, s a végén mindig hosszú franciázással köszöntem meg amit kaptam. Nagyon jó barátság volt, ki is tartottam vagy négy évig mellette. Tulajdonképpen szerettem is őt!
Persze közben volt egy-egy külön alkalom,,amikor másik dominát kerestem fel. Mindig kifogtam, kedvesek voltak, ám szigorúak, s keményen kezelték a pálcákat! Szép –fájdalmasan szép! – emlék fűz mindegyikhez!
Majd jött ismét egy hosszú barátság! Ez is tartott vagy három évig, s nagyon szép emlékeim vannak róla is. Ma is örömmel felkeresném! Ő is közel lakott, volt, hogy az irodából hazafelé menet a buszról felhívtam, van-e 20 – 30 perce a számomra? S felszaladtam hozzá. Volt, hogy csak leeresztettem a nadrágom, kaptam 130 – 150-et pálcával, szíjjal, paskolóval, felöltöztem, s boldogan, égő-bizsergő fenékkel mentem haza. Elképzeltem, mi lenne, ha az emberek látnának a nadrágomon keresztül!! Volt, hogy vittem egy köteg csalánt magammal, s közben be dörzsöltük a már megdolgozott fenekem és úgy folytattuk a fenekelést.
Fantasztikusan jó volt!!
Ö volt utolsó hosszabb ilyen kapcsolatom, azóta kevesebb az alkalmam, igaz, hogy neves dominákat kerestem fel, persze így nem adom ki a nevüket. Az interneten keresztül jutottam a telefonszámokhoz. Mondhatom egyikben sem csalódtam! Kulturáltan, rendszerint nevetgélve folyt a pálcázás, közben beszélgettünk, kívánságaimat többé-kevésbé figyelembe vették, a kívánt szigorúsággal. Sokszor a tűrőképességem határait keresve, finom, kellemes fenyítéseket kaptam, szép, látványos nyomokkal, amiket aztán nem győztem takargatni!
