Érzelmek az arcon - emotions on her face

Nagyon érdekesek azok filmek, ahol a kamera ráfókuszál a megbüntetett leányzó arcára. Nagyon szépen követhetők az érzelmek a büntetés alatt. Az egyik legjobb filmrészlet az alábbi:

Hogyan lettem spanko? 1.: László története - How did I become a spanko? Part 1.: László's story

Most induló sorozatunkban azt a témát szeretnénk körbejárni, hogy ki hogyan kapott rá a fenekelés témára. Ki, mikor, miért, hogyan vált spankerré, spankee-vé, dominánssá vagy submasszívvá?

Mindenkit arra biztatunk, hogy írja meg a saját élményeit, melyeket örömmel leközlünk. Várjuk tehát az emlékeket!

Most pedig nézzük az elsőt: László visszaemlékezését! Mint az egy korábbi írásából kiderült, ő azt szereti, ha őt fenekelik el.

*

Kisiskolás koromban az elemi iskolában minden tanárnőnek is volt egy jó nádpálcája, s az bizony naponta többször is suhogva táncolt a feszülő fenekén a csintalan kölyköknek! Mindig félő izgalommal figyeltem a jelenetet és izgatott, milyen érzés lehet ez? Én – talán sajnos – nem voltam egy rossz gyerek, de egyszer én is sorra kerültem. Nyolc éves lehettem, tornaóra volt, s a vékony klottnadrágra kaptam vagy öt jó csattanósat, hogy másnap is meglátszott és sokáig égett utána a sejhajom!
Sajnos többször nem élveztem eme élményt, mert a gimnáziumban már nem volt divat ez a fegyelmezési forma! Pár évvel később még eszembe jutott, hogyan is volt, milyen érzés volt. Próbálgattam is egy párszor ügyetlenül otthon, de nem maradt maradandó élmény. Azután, már valamivel harminc év felett egyszer-kétszer előjött, de csak gyengén ez a kíváncsiság.

Érdekes élményeim voltak még fiatal koromban, talán ezek is ebbe az irányba tereltek Középiskolás cserkész koromban, ha valamelyikünk helytelent cselekedett, jött a lehúzás, az őrsvezető lefogta az illetőt, s az egész őrs – 8-9 fiú – egy jót vert kézzel a fenekére. Nem volt túl fájdalmas! Majd, mint vitorlázó repülő, az volt a szokás, ha valakinek a vizsgarepülése sikerült, a hangár mester lehajolva lefogta, s mindenki, ahány vizsgája (ún. szakszolgálata) volt, annyit ütött! Mind 18 – 30 év közötti, erőse kezű fiatalok voltunk, úgy húszan, s volt aki 10-15-öt üthetett. A vizsga után szinte mindenki „felettem” volt, nagyon ellátták a bajomat! Kitalálták azt is, ha bevizezik a vászon rövid nadrágom ülepét, még jobban csíp! Vagy két napid égett és vörös volt a fenekem, s ami a legfontosabb, nem éreztem kellemetlennek és egyáltalán nem haragudtam! Pedig a pokol tüze égett benne! Ma már azt hiszem ez is elindított ebbe az irányba!

Majd ötven felett, már kertes házban lakva tört ez ismét rám, kívántam a pálcát! Találtam is a kertben egy fát, aminek finom, hajlékonyan rugalmas vesszői voltak, s jól bírták a gyűrődést is! Akkoriban egész nyáron egyedül voltam, a család majd’ három hónapig nyaralt. Én naiv, eszembe sem jutott, hogy egy lánynak szólhatok erről, hogy vannak dominák is! Így magam próbáltam ki, először félve, érzékeny is volt a hátsóm, majd egyre intenzívebben dolgoztam meg a fenekemet! Rövid idő után elértem, hogy 100 – 150 ütést is adtam, s közben eltörtem 3 – 4 pálcát is magamon! Hosszú ideig ilyenkor fel is repedt a bőröm, s aztán pucolhattam a környező bútorokról a vércseppeket! Került egy finom eszköz is, egy horgászbot vége, egész vékony üvegszálas pálca, halkan dolgozott, de kemény nyomokat hagyott! Nem győztem eltakarni a boxer nadrágokkal! Aztán bementem egy lovas boltba, s megvettem az első lovagló pálcát! Vagy 7- 8 évig élveztem a csattogását, amikor keményen megdolgoztam vele a hátsó felem. Voltak is hurkák!

S végre megláttam az első hirdetést: mindenre nyitott…, szigorú…, stb.! S vettem a bátorságot, de a két hölgy közül sajnos az enyhébbet választottam, s nem kaptam azt, amit igényeltem volna. Évekkel később találkoztam a másikkal, s mondhatom jól ellátta a bajomat. Nagyon élveztem! Majd hamar találtam egy fiatal lányt, aki már szakértő módon kezelte a nádpálcákat, lovagló pálcát, amiket kapott tőlem. Ezt a barátságot megőriztem vagy három évig. Jó közel volt a lakásomhoz, még gyalog is átmentem hozzá, amikor rossz volt a kocsi. Barátságosan elbeszélgettünk mindig, sokszor a tulajjal is, majd felmentünk a kis, különálló házba és hozzáfogtunk! Rendszerint egy jó óra hosszat csattogtak a pálcák s a korbács, amire eleget kaptam. Bizony alaposan megviselt volt a fenekem utána, sajgott a tenyerem és égett az arcom is! De élveztem az „édes fájdalmat”, ahogy neveztem!

Alig vártam, hogy újra mehessek, pedig közben otthon is működtettem a pálcákat, még pedig kiadósan!

Még az elején, jó régen történt egy másik eset is. Valamilyen módon, talán a Bizarr c. folyóirat segítségével kapcsolatba kerültem egy társasággal a Marczibányi tér közelében, akik havonta egyszer klubnapot tartottak ilyen témában 8 - 10 vendég taggal. Én rögtön jelentkeztem, hogy vállalom a fellépést és nyilvánosan fenyítsen meg a vezető domina! Úgy is lett, először az András-kereszten kaptam vagy ötven korbácsütést (persze puha "szex-korbáccsal!) majd egy cizellált öntött vasderesre kötözve 25-öt egy szép bőrrel bevont lovagló pálcával. Ez nekem nem volt elég, s kértem a dominát, közölje velük, hogy a hölgyek – két vendég volt – is kipróbálhatják a tűrő képességem. Az egyik csak simogatott, de a másik, emlékszem Sunny-nak hívták, jó kemény 25-öt adott, mondtam is neki, hogy legszívesebben vele laknék és reggel, délben és este odatartanám neki a hátsó felemet egy jó kis "kezelésre" De nem volt szerencsém, mert két-három hét múlva hirtelen felszámolták az egészet és soha többé nem találtam meg őket, pedig talán ma is oda járnék. Gyönyörű jól felszerelt stúdió volt, mindennel, ami szem-száj, de főleg a popónk ingere!

Miután az ember mindig nyugtalan, találkoztam egy nagyon kedves barátnővel, ugyan már túl volt a bakfis koron, de komolyan is, jól el tudtunk beszélgetni, ha ráért három órát is ott töltöttem így, mielőtt azt mondtuk, hogy jó lenne „hozzáfogni”! S kezdte is: tudod, hogy megint késtél?! Fogd meg szépen a bokádat,s a jó vékony nyári nadrágban kaptam jó csattanós 25-öt, de volt, hogy 50-et is! Percenként két ütés és ő mondta meg mennyit késtem! Jó játék volt! Majd különféle testhelyzetben és különböző pálcákkal – egy lovaglót ő is kapott tőlem – folyt a játék számolatlan ideig, s a végén mindig hosszú franciázással köszöntem meg amit kaptam. Nagyon jó barátság volt, ki is tartottam vagy négy évig mellette. Tulajdonképpen szerettem is őt!

Persze közben volt egy-egy külön alkalom,,amikor másik dominát kerestem fel. Mindig kifogtam, kedvesek voltak, ám szigorúak, s keményen kezelték a pálcákat! Szép –fájdalmasan szép! – emlék fűz mindegyikhez!

Majd jött ismét egy hosszú barátság! Ez is tartott vagy három évig, s nagyon szép emlékeim vannak róla is. Ma is örömmel felkeresném! Ő is közel lakott, volt, hogy az irodából hazafelé menet a buszról felhívtam, van-e 20 – 30 perce a számomra? S felszaladtam hozzá. Volt, hogy csak leeresztettem a nadrágom, kaptam 130 – 150-et pálcával, szíjjal, paskolóval, felöltöztem, s boldogan, égő-bizsergő fenékkel mentem haza. Elképzeltem, mi lenne, ha az emberek látnának a nadrágomon keresztül!! Volt, hogy vittem egy köteg csalánt magammal, s közben be dörzsöltük a már megdolgozott fenekem és úgy folytattuk a fenekelést.

Fantasztikusan jó volt!!

Ö volt utolsó hosszabb ilyen kapcsolatom, azóta kevesebb az alkalmam, igaz, hogy neves dominákat kerestem fel, persze így nem adom ki a nevüket. Az interneten keresztül jutottam a telefonszámokhoz. Mondhatom egyikben sem csalódtam! Kulturáltan, rendszerint nevetgélve folyt a pálcázás, közben beszélgettünk, kívánságaimat többé-kevésbé figyelembe vették, a kívánt szigorúsággal. Sokszor a tűrőképességem határait keresve, finom, kellemes fenyítéseket kaptam, szép, látványos nyomokkal, amiket aztán nem győztem takargatni!

Emberek és szobrok - people and statues

A turisták közül sokan szeretik magukat szobrokkal együtt lefotózni. Ez sok esetben a humor forrása is lehet. Előfordul, hogy az eljátszott szituáció pont a fenekelés.  Íme, néhány ezek közül.

Humor a fenekelés témaköréből

Talán nem mindegyik falrengetően nagy humor, de érdekességképpen beszúrok néhány fenekeléssel kapcsolatos karikatúrát. A teljességhez ezek is hozzátartoznak.

Elkésni nem szabad - It is not allowed to be late

E blog fennállása óta sok minden megjelent már. Egy valami azonban még nem: olyan történet, amikor nő( az ún. domina)  fenekel el férfit. Most erre is teszünk egy kísérletet. Akit esetleg zavar, az ne olvassa el ezt a történetet.

I. rész: 

Barátnőmhöz, kedves-szigorú úrnőmhöz igyekeztem, de a forgalmas utcákban csak nem jutottam előre, pedig az idő vészesen telt! Rettegtem, hogy elkések, mert tudtam, azért Ő igen mérges, és kegyetlenül megbüntet!

Ám sajnos jó 20 percet késtem! Amúgy is félelemmel vegyes izgalommal mentem, mert sok volt a rovásomon, de most ez az elkésés tovább súlyosbította a helyzetemet. Izzadó tenyérrel, félelemmel telve nyomtam meg a csengőt. A szívem hevesebben dobogott, amint hallottam erélyes lépteit, ahogy jött! Valóban mérges arccal, szigorú tekintettel fogadott. – Van fogalmad arról, hogy mennyi az idő? Mit képzelsz Te magadról?! Hogy veszed azt a bátorságot, hogy csak úgy elkéss? Hát lopom én az időt? Na, mars haza! Most, azonnal – mondta, és villámlott a tekintete.

Kérleltem: csak azt ne, bármit, büntess meg keményen, de ne küldj el, könyörgök!! – Ide figyelj, te nyomoronc, most az egyszer még engedek neked, ha úgy akarod, de figyelmeztetlek, hogy nagyon meg foglak büntetni. Ezt tudod,?! - Igen, rebegtem halkan, félve. – Na, akkor vetkőzz gyorsan alsónadrágra! - parancsolta.

Sietve engedelmeskedtem, de persze a kapkodás nem sok jóra vezetett. Leszakadt az ingemről egy gomb, és a nadrágomat sem tudtam elég gyorsan lehúzni. Úrnőm persze azonnal lehordott mindenféle kétbalkezes, szerencsétlen, pancser alaknak. Az ügyetlenkedésemben bizonyára erősen belejátszott, hogy féltem, ám egyben izgalommal vártam a vágytam a kemény kezű fenyítésére. – Kérd szépen a büntetésedet! Na halljam!

Elhaló hangon, rettegve megkérdeztem: úgy-e nagyon kivered a fenekem? - Ki ám, válaszolta, sokáig nem fogsz tudni leülni utána!! Már alig várom, hogy lássam, amint a pálcám kemény, csattogó táncot jár a redves seggeden! Hozd ide a lovagló pálcát és tartsd engedelmesen, amíg nem kérem!! Most pedig szépen hajolj előre,de húzd le a bugyidat előbb jól felmelegítem a hátsó feled!

Engedelmesen csináltam egy "térd-támaszt" és vártam, ami jön. Előbb hűvös kezével végigsimította a kidugott fenekem, majd elkezdte tenyerével csapkodni, egyre erősebben, úgy, hogy kis idő után halkan sóhajtva nyögtem a csattanások hatására. Kaptam így vagy 40-50 ütést, amikor megállt és mondta: már szép piros a segged, most majd kidíszítem szép hurkákkal! Add csak ide a lovagló pálcát! Mit gondolsz hányat érdemelsz az elkésésért? Fogd meg szépen a bokádat és jól kifeszítve dugd ki a segged a pálcám alá!! - Félve és ugyanakkor ezt kívánva engedelmeskedtem,s válaszoltam: Legalább 2x 12-őt édes Úrnőm.

Közölte: – Tudod, hogy minden perc késésért két pálca jár?! Ma nőnap van, ezért kivételesen kegyes leszek és csak 25 kemény ütést kapsz!! Felkészültél?- . Igen, válaszoltam, kérem az első ütést! Majd szinte éreztem, hogy magasra emeli válla fölé a rugalmasan hajlékony pálcát és sivítva jött is az első égőn fájó csattanás, úgy, hogy majdnem felugrottam a fájdalomtól!! Számolni! - kiáltott rám. - Egy- nyögtem ki nehezen! És ezt követték 4-5 másodperc időközökben a suhogások és utánuk az égően csípő csattanások, közben persze szidott: Majd leszoktatlak a késésekről, ne ez hogy ízlik, remélem, átérzed a büntetés jelentőségét, úgy-e ezt is megérdemled! Közben csak csattogott a pálca könyörtelenül!! De egy tucat után tartott egy kis szünetet, elém állt úgy, hogy megköszönhettem, amit kaptam és amit még ez után kapok.

Le kellett feküdnöm hanyatt a padlóra, és széttárni a karomat, mintha keresztre lennék feszítve. Úrnőm közben öntött magának valami finom koktélt, beleejtett egy-két egzotikus gyümölcsöt, és egy szívószálat, majd maga mellé tette. Elővett egy hosszúszárú szipkát, beletett egy nagyon drága, női cigarettát, és rágyújtott. A füstkarikák lágyan szálltak-keringtek a levegőben. Izgatottan vártam, hogy mi történik. Ilyenkor szokott fejem fölé fölém guggolni, és megengedni, hogy megpuszilhassam a gyönyörű, gömbölyű popóit.

Rám parancsolt: - Ismered a szabályt! Nem nyúlhatsz hozzám egy újjal sem. Karodat, kezedet nem mozdíthatod! Fejedet nem mozgathatod! Csak az ajkad és a nyelved járhat! A puncimat nem puszilhatod meg! Egyedül a seggem lyuka a tied. Megértetted?

Rémültem, remegő hangon, de mégis vágyakozva mondtam, hogy igen.

Alul lemeztelenítette magát és fölém guggolt. Fejemet befúrtam a popsija két félgömbje közé, és érzetem, hogy a feneke drága lyukacskája a számra nyomódik. Hány percet is késtél? – Húszat – mondtam nagy nehezen. Kicsit nehéz volt úgy beszélni, hogy teljesen rám nyomódik, és én a levegő után kapkodok. – Vagy talán egy picit még többet is. – Legyen mondjuk 25 perc. Rendben van, huszonöt percig kényeztesd a popsim – parancsolt rám.

Boldogan tettem eleget az utasításának. A nyelvem körbe-körbe járt az imádott ponton. Ő közben elfogyasztotta a koktélját, elszívta cigarettáját, miközben én ott alul szorgalmasan dolgoztam.

Egy idő után a körmét kezdte el lakkozni.

Amikor mindezzel végzett, és a lakk is megszáradt a körmén, akkor szólt, hogy abbahagyhatom.

Felálltunk, és ő újból a kezébe vette a pálcáját. Előre kellett hajolnom, ő pedig néhányszor nagyot suhintott a levegőbe, majd pedig ott folytatta a büntetésemet, ahol az iménti közjáték előtt abbahagyta. 24 ütés után megállt. Én megköszöntem a megérdemelt büntetést, megcsókoltam a pálcát tartó kezet és a pálcát is!! Majd felszólított, hogy a pálcát vigyem vissza a helyére, de előtte vegyem fel a bugyimat.

Az első 5-6 ütés kegyetlen fájdalma után kezdtem érezni, hogy egy furcsa, jó érzés is jelentkezik a fájdalom mellett, ami egyre erősebb lesz és úgy a 12-ik ütés után főleg ez a jóleső érzés lesz úrrá az egész testemben, az égő fájdalom ellenére és már türelmetlenül várom, előre örülök a következő csattanásnak!!

S egyre jobban eláramlik bennem ez a furcsa, kettős érzés az „ÉDES FÁJDALOM”, s egyre jobban élvezem, ami történik velem. Az utolsó ütés után megjegyezte: remélem jó volt ez a lecke, felállhatsz, felveheted a bugyidat!

Most állj a falhoz fejre tett kézzel és gondolkodj a történteken, de a fenekedhez nem nyúlhatsz!! – parancsolta. Amíg ott álltam, valamit tett-vett pár percig, majd megszólalt:

Na, miért is jöttél, úgy-e a Bírósági ügy miatt?! Nézzem csak meg még egyszer!

II. rész

Elolvasta, s közölte: szép kis dolgaid vannak, kemény ítéletet kaptál, kiadós elfenekelést írnak elő! Jó lesz hozzáfogni, hogy végezzünk is, mert a nyomokat be kell mutatnod még ma! Gyere, készítsük oda a kellékeket, amikkel megdolgozom a hátsó feled! Amíg ezeket válogattuk, közölte, hogy 6x18 ütést fogok kapni, háromféle testhelyzetben, ezt a Határozat írja elő, de után kapok még egy „nevelési emlékeztetőt a deresen fekve, 2x50-et a junior rattannal és a szíjjal!! Közben valamelyik „adag” előtt jár még legalább 50 a korbáccsal is!!


Hozzátette Egyet jegyezz meg! Nem haragszom Rád, sőt sajnállak, mert a Határozat előírása szerint nagyon keményen meg fogom dolgozni feneked és nagyon megviselten fog utána kinézni!! Sajnos ezt meg kell kapnod, ugyanakkor azt hiszem hasznodra fog válni! S valóban, az egész végrehajtás alatt mondhatni barátságosan rendelkezett : szépen fogd meg a bokádat és tartsd a feneked, vagy: most letérdepelsz a deresre, s úgy feszíted ki a segged. S minden „adag” után megkérdezte: Hogy érzed magad, folytathatjuk ilyen ütemben, úgy-e nagyon fájt?! Sajnálom, ezt meg kell kapnod, Te is tudod, ha nem akarsz a dutyiba menni! Én pedig mindig kértem a folytatást, úgy, ahogy eddig!!

Félve-vágyakozva hallgattam ítéletét, tudtam fájdalmas élményekben lesz részem, de vágytam is erre, alig vártam, hogy elkezdjük végre!

Hozd ide a nagy bőr paskolót és a nádpácát! - hangzott az első parancs, amit azonnal teljesítettem.- Most fogd meg szépen még egyszer a bokád és számold, amit kapsz.

Közben simogatta-csiklandozta a feszülő fenekem a pálcával s kérdezte: Tudod hányat kapsz? – Tizennyolcat! - mondtam. Felkészültél? - kérdezte. Igen Asszonyom, kérem az első ütést! – s már suhogott is és égőn csattant a feszülő bőrömön – Egy – számoltam. Sorra.került szépen mind a hat segédeszköz, mindegyikkel 18-at kaptam, mind szigorú, kemény ütés volt a három különböző testhelyzetben: bokafogásban, egy székre hajolva és négykézláb a „deresen” s hosszú ideig csak a pálca suhogása, éles csattanás, az én időnként nyögve számolásom és az Úrnőm szidalmazása hallatszott. Az ütések kegyetlenül fájtak, mégis egyre jobban élveztem a fájdalmat is és ezt a megalázó helyzetet is. Minden ütés után összerándultam, de igyekeztem azonnal kifeszíteni az egyre jobban égő fenekemet, mintegy ajánlkozva, hívogatón a következő ütést!

Azonban még a bokafogás után a deresre fektetett és megkaptam az ötven korbács ütést, az egész hátsó oldalamra, a vállamtól a combom tövéig! Így már az egész hátsó felem lángolva égett!!

Szinte sajnáltam megint, hogy jött az utolsó ütés és rám parancsolt, hogy álljak a falhoz fejemre tett kézzel, s nem dörzsölhetem meg égő-bizsergőn a pokol tüzében égő szegény fenekem!

Sok időt nem hagyott, s végre megengedte, hogy megdörzsöljem szenvedő szegény fenekem!

Felszólított, hogy készítsem a deresre a junior rattant és azt a finom szíjat. Feküdjek fel rá, a csípőm alatt párnákkal, megkapom a 2x50 ütést, hogy mindig emlékezzek arra, hogy rendesen kell viselkedni, a fenekem pedig tartsam magasra!!

Előbb ismét simogatott, csiklandozott a finom rattan pálcával, majd szokás szerint kérdezte: Tudod hányat kapsz? Majd: Felkészültél, kezdhetjük?!

Igen válaszomra felszólított, hogy emeljem még fel a sejhajom s már suhogott is az első,.égő csíkot hagyó ütés! Ismét csak a csattanások, az én elhaló számolásom és az Ő korholása hangzott, ötvenszer!

Minden 10 ütés után kb. fél perc pihenőkkel! A rattan után következett a szíj, újból szertartásosan kezdve, de könyörtelenül 4 - 5 másodperces időközökben, de a szünetek nélkül! Észrevette, hogy fenekem legkiállóbb pontján elvezem legjobban az ütéseket, s az utolsó 20 ütést erre a keskeny csíkra adta, amit úgy élveztem, hogy hittem orgazmust érek el és elmegyek!! A fájdalom ködén keresztül is egyre jobban élveztem ezt a könyörtelen fenyítést!!

S a végén meg simogatta égő hátsómat és pár percig pihenni hagyott fekve. El voltam telve ezzel az új, fantasztikus érzéssel, a fájdalom és az erotikus öröm furcsa keverékével és fektemben éreztem, hogy önkénytelenül is körbe ringatom a vulkán tüzében égő sejhajomat! Majd felszólított: Most illően köszönd meg, amit kaptál és azt, hogy foglalkoztam Veled!!

Hálás örömmel tettem meg, élvezhettem szerelmét és csókjaimmal fedeztem fel a gyönyörű női test legrejtettebb zugait is.

A zuhanyozás közben a víz lehűtötte égő testemet. így mielőtt felöltöztem kérleltem: Nagyon lehűtött a víz, kérlek vedd a lovagló pálcát és ne sajnálj 25 jó csattanósat a fenekemtől?!

Felcsillanó szemén láttam, hogy élvezettel meg is teszi ezt! S újból csattogott a hajlékony, csípős pálca a számára legjobb helyen!

(CANE ME HARD – László – nyomán.)

Egy másik kedvenc: Kailee - Another favorite spankee modell : Kailee

Kailee különleges név.

Sokáig úgy gondoltam, hogy bizonyára egy jól csengő művésznév, de kiderült, hogy tényleg így anyakönyvezték. Egészen konkrétan

 Kailee Robinson, sőt a sokkal hétköznapibb Christinen néven is szerepelt a  Girls Boarding School-nál. 

 A karrierjét a RealSpankings-nál kezdte mint  submissive spankee, de hamarosan switch lett belőle.

Ám nem csak a neve szokatlan - mint ahogy azt a bevezetőben írtam -, hanem az egész arcberendezése, nézése, ajkai is, s a pici anyajegy a szája felett pedig egészen egyedi jellegzetességet biztosít tulajdonosának. Kailee egy teljesen egyedülálló, senkihez sem hasonlítható, fenekelős színésznő.

Érdekesség, hogy a Kailee & Lily (Dallas Spanks Hard) párosban a saját nővérével, Lilivel együtt szerepelt. Ha valakit érdekel, hogy miként náspángolja el egymást a két nővér, természetesen meg is vásárolhatja azt.

Kailee kipróbált egy fenekelő robotot is.

RealSpaankings