Dear visitors,


Kedves Látogató!

Ez egy erotikus elfenekeléssel foglalkozó blog. Ha ezt kerested, jó helyen jársz. Ha csak véletlenül keveredtél ide, akkor szabadon dönthetsz, hogy bóklászol még itt egy kicsit, vagy pánikszerűen elmenekülsz.

Ne tétovázz, ha van valami mondanivalód! Szólj hozzá! Küldd el saját művedet! Mutasd meg magad!

Fogadd el ezt a blogot olyannak, amilyen. Egy izgalmas, intellektuális, érzéki és erotikus játék tere, ahol a valóság és a fantázia határán táncolunk.

Van kedved táncolni?


* * *

Dear visitors,

This is a blog dealing with erotic spanking. If you are interested in this topic, it is good place for you. If you are here by mistake, you can freely choose to stay here or run away in panic.

Do not hesitate if you have something to say! Feel free to send your messages! Send us your own stories! Show yourself!

Receive this blog for what it is. An exciting, intellectual, sensual and erotical playing field where we can dance in the border of reality and fantasy.

Will you enjoy this dance?


(wassmarok@gmail.com)

2011. december 6., kedd

Magyar spanking filmek II. rész – Hungarian spanking videos, Pt. 2.


Míg az előző bejegyzésben bemutatott fenekelős csajsziról és a filmjeik szereplőiről semmit sem lehet tudni, az Elite Pain (Mood Picture, Mood Casting, Ep) esete nagy port vert fel annak kapcsán, hogy 2010 januárjában a rendőrság rajtuk ütütt és letartóztatta vezetőit. A sajtó persze örömmel csámcsogott a történteken. Vujity Tvrtko is elkészthete műsorát, melyen a nézők kellőképpen elborzadhattak.

Előre bocsátom, hogy az Elite Pain – Mood Picture filmjei számomra túlságosan durvák és rendkívül öncélúak. Maguk a történetek teljesen egyhangúak, irodalmi szempontból értékelhetetlenek. A forgatókönyvük elfér egyetlen A/4-es lapon. Semmi másról nem szólnak, csupán az irgalmatlan elvetésről. Néhány esteben, például az Auschwitz filmeknél már alaposan belegázolnak elég sok ember érzésvilágába, és azt gondolom, hogy ezt még egy fenekelős filmnél sem kellene megtenni.

Az eszközök sem lehetnek valami kellemesek: a casting filmek többségében ugyan még nádpálca járta, ám a forgalmazott filmeknél viszont előkerülnek a csipeszek, tűk, és mindeféle kínzó eszközök.

Jogi szempontból nézve az Elite Pain módszere teljesen korrekt és támadhatatlan. Egy jelentős összeget ajánlottak fel a szereplőknek, akiknek jogukba állt azt elfogadni vagy visszautasítani. A szereplőválogatásnál (casting-nál) lehetőségük volt egy menekülőszó kiejtésével befejezni a büntetést. Mivel sok jelentkező volt a forgatásra, teljesen érdektelen volt, hogy hányan utasítják vissza az ajánlatot. Bőségesen maradt még ezt követően is számos olyan nő, aki elvállalta a szereplést. Azt is el kell ismerni, hogy ezek a lányok-asszonyok szépek, fiatalok, jó alaúak, csinosan öltözöttek.

Az Elite Pain-Mood Picture nem szépítette a valóságot: azt adta, amit vállalt, a nyers, könyörtelen büntetést, a csajok fenekének és testének rongyosra verését, mellbimbóimak átszúrást és hasonlókat. A lányok azt kapták, amit a szerződésükben előzetesen rögzítetek, és amiről tájékoztatták őket. Rövid idő alatt, magyar viszonylatban jelentős összeget kerestek (az egy más kérdés, hogy mindent összevetve sem nagy költségvetésű filmekről van szó). A vásárló pedig egy igen méltányos összegért - pár tíz euróért - olyan vizuális élményt kapott, melyet önerőből sohasem tudott volna megvalósítani: ehhez sem pénze, sem lehetősége nem lett volna. Gyorsan, egyszerűen, kényelmesen, olcsón juthat a számára szükséges élményekhez.

Mivel nem bíbelődnek sokat a „művészi mondanivalóval”, ezért szonyatosan sok filmet készítenek. Kihozzák a témából a maximális hasznot.

Látszólag tehát minden rendben van. Piacgazdaságban élünk, mindenki azt ad el, amije van, és amiből a legnagyobb hasznot reméli.

Én csupán azt nem értem, hogy a lányok, akiknek az arca, teste látszik, hogyan élik a további életüket. A történetek fenn vannak a neten, s innentől kezdve minden ismerősük tudhatja, hogy milyen filmben szerepeltek. Elmesélésük szerint van, aki joghallgató. Lehet, hogy én vagyok túl konzervatív, és reménytelenül ódívatú, de nehezen tudom elképzelni, hogy milyen tekintélye lehet majd annak a nőnek, akinek előzőleg bárki láthatja a csíkosra vert, meztelen fenekét, hasát, meggyötört vagináját és összeszúrkált mellbimbóit. Hogy képviselheti majd bárkinek is az érdekeit az a nő, akinek e filmekben minden egyes vesszőcsapást hangosan meg kellett köszönnie, és mindezt a kamera is rögzítette.

Persze senkit sem kívánok lebeszéli a Mood filmekről - én csak a magánvéleményemet mondtam. Ha valakinek van kedve, nézzen el a http://elitepain.com/home.php honlapjukra. Sőt, ha elkezd körbenézni a neten, töménytelen sok filmjüket megtalálja – elsősorban persze castingokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése